No comments
2018-01-12
Share:

A narratívák és a modern mítoszteremtés pszichológiájának vizsgálata a Star Wars világán keresztül

Élt egyszer egy kietlen síkságon, nagynénje és nagybátyja kis tanyáján egy árva parasztfiú. Mindig arról álmodott, hogy szárnyra kelve a csillagok közé emelkedjen, de sosem engedték, mert a betakarításnál szükség volt a dolgos kezekre. Ám egy napon titokzatos idegen érkezett a tanyára, segélykérést hozva egy gyönyörű hercegnőtől, aki a gonosz uralkodó sötét lovagjának csapdájába esett. Az idegent követve a parasztfiú találkozott egy bölcs öregemberrel, aki varázsló volt. Az öreg egy bűvös kardot adott neki, mely egykor a fiú apjáé volt, s megtanította, hogyan bánjon vele, hogy a küldetés sikerrel járjon. A fiúnak szüksége volt valakire, aki elviszi őt a hercegnőhöz, ezért egy füstös fogadóban megalkudott egy szerencselovaggal, aki mellészegődött az úton és együtt lopakodtak be a sötét lovag erődjébe, hogy a királylányt kiszabadítsák…

Ez „réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban” történt, hiszen a szerteágazó mese, amely így kezdődött, a Csillagok háborúja. Nem meglepő, hogy a sorokat olvasván népmesék, ősi mítoszok juthatnak eszünkbe, mert épp ez az ősi történetmesélés a Star Wars legenda sikerének legfőbb mozgatórugója. George Lucas maga is így fogalmazta meg célját a filmek megalkotásával: „Célom, hogy mesét alkossak, amiben sok a fantázia és kevés a tudomány”.

Joseph Campbell, az Ezerarcú hős című könyv szerzője

Ebben segítségére volt Joseph Campbell vallástörténész munkássága, akivel személyes, mentori kapcsolatot is kialakított. Campbell a mítoszokat kutatta, és arra a következtetésre jutott, hogy tulajdonképpen mindegyik egyazon ősi történetképre alapul, amit monomítosznak nevezett. Ennek különböző, korunkra és világképünkre szabott, színesített és átrendezett formájában a „hős” ősképével azonosulva bejárjuk fejődésének hagyományos útját, és részt veszünk a jó és a gonosz harcában. Ilyen mítoszokra minden kornak és kultúrának szüksége volt. A történelem kezdeteikor, mikor még Gilgames vívott meg saját árnyékával, majd görög héroszok és zord északi istenségek küzdöttek gorgókkal és óriásokkal, a középkoron át, amikor a kerekasztal lovagjai keresték a Grált és szentek tettek csodákat zarándokútjuk végén, Gulliver és Phileas Fogg nagy utazásaiig. Bár a Skywalkerek és társaik már űrhajóval járják be az utat, és kardjuk pengéje is színes lézernyaláb, ők is a hős campbelli ciklusának klasszikus állomásait járják be. Ilyenek például a küldetésre hívás még a régi, otthonos környezetben, majd útnak indulás egy ismeretlen, sosem látott módon működő világba, találkozás a bölcs, öreg tanítómesterrel, aki varázseszközt ad át, segítőtársak elnyerése, a szimbolikus halál és újjászületés, az út a sötét labirintusba, és a végső küzdelem a gonosz ellen.

Az utolsó Jedik című film előzetese

Az egyre sokasodó Star Wars filmek különböző sorrendben, egymásra rímelve (Lucas szavaival költészetként), különböző sorrendben alkalmazva és keverve épülnek fel a hős útjának ezen állomásaiból. Anakin és Rey is egy sivatagos bolygón magukra hagyatva találkoztak először a jedi lovagok hívásával, és lettek részei a Sötét Oldal elleni küldetésnek. Sőt, ha kedves űroperánkon túlra tekintünk korunk népszerű, globális meséi között, gyorsan a régi hősmítosz elemeibe botlunk. Harry Potter is árva gyermekként lép ki szürke és szomorú életéből a színes varázsvilágba, ahol különleges képességeiről tanúbizonyságot téve segítőtársakat szerez és legyőzi a gonoszt. A Gyűrűk Ura Frodójának ajtaján is szakállas öreg mágus kopogtat, aki egy fontos varázseszközt ad a kezébe és békés kis falujából veszélyes küldetésre küldi.

A futurisztikus világok hősei sem maradnak ki, ahogy a Mátrix Neoja is Alízként ugrik fejest a nyúl üregébe, hogy egy ősi prófécia terhével a vállán, de bölcs mestere segítségével kiválasztottként megváltsa a világot.  Ezek egyszerű, sokat látott elemek, és pont ezért érdekesek: ha mindenhol ennyire velünk vannak, biztosan mélyen gyökereznek az emberi lélekben, a történetalkotásnak komoly pszichológiai háttere van. Nem véletlen, hogy a kérdéssel Campbell előtt is sok tudós foglalkozott, akiknek sora Carl Gustav Jungra, és a kollektív tudattalan elméletére vezethető vissza. Eszerint a személyes életutunk tapasztalatai, tanult alakzatai mellett „örököljük” ősképek, azaz archetípusok sokaságát is, amelyek szerint értelmezzük a világot és amelyek hatást gyakorolnak a személyiségünkre. Ezek az emberiség kezdetei óta gyűlnek, alakulnak, és mindannyiunk számára közösek, szülessünk a Föld bármely pontján, bármely korban, és beszéljük a világ akármelyik nyelvét. Ez magyaráz olyan egyezéseket egymástól évezredek óta elszigetelt kultúrákban, mint a sárkányszerű lények megjelenése a mesékben, a varázslat természetéről alkotott hit, vagy akár az eddig említett hősi spirituális utazás jelenléte. Jung archetípusai úgy átjárják a Lucas mitológiáját, mint belső valóságát az Erő maga.

Példának adódik rögtön a sorozat szimbolikus antihőse, Darth Vader, aki egy két (gép)lábon járó pszichoanalitikus szimbólumgyűjtemény.  A szinte „sötét apa” nevet viselő fekete páncélos nagyúr több, mint a fenyegető atyai hatalom rémálomképe, maga is elgyötört, torzult emberi létező. Jung archetípuselmélete szerint az ént, az egot (amely a történetben a hős személye) két másik személyiségrész, a persona és az árnyék kíséri. Az előbbi a külvilág felé mutatott és viselt személyiség, amely takarja az egot és szűri a külső benyomásokat, ahogy Vader maszkja takarja az arcát és a beleépített orvosi gépezet szűri és pumpálja a befelé áramló levegőt. Ha ez túlzottan megmerevedik, levehetetlen védőpáncél lesz belőle, ami mögött a személyiség is szenvedni és torzulni fog. Az árnyék az a tudattalan személyiségrész, amely az elnyomott, az én számára elfogadhatatlan tulajdonságokat és késztetéseket tartalmazza, és kontrollvesztés esetén a személy egészen sötét oldalát hozhatja előtérbe. Ezzel a sötét oldallal kellett magában megküzdenie Luke Skywalkernek Yoda mester tanításai szerint, hogy ne engedje félelmét és haragját eluralkodni, és ez ellen bukott el Anakin Skywalker, az ifjú jedilovag, mikor az előzménytrilógiában balsorsa a vaderi maszk viseléséig vezette. Ám a Star Wars egy Jekyll és Hyde párhuzamnál egyel több dimenzióban bontakoztatja ki az árnyék archetípusát; a Jedi visszatérben Darth Vader újra enged árnyékának, ami immár fehér árnyék: a sötét nagyúrként elfojtott jó jedilovag és apa hősiessége, így zárva be mitikus személyiségtorzulásainak körét.

Értelmezhetjük hát a látványos csillagközi kalandozásokat mítoszként, tündérmeseként és pszichoanalitikus utazásként, de a filmekben mindent átjáró Erő, azaz a történetben megjelenő felsőbb hatalom és a jedi lovagok filozófiájának természete ennél is távolibb hagyományokban gyökerezik. Ha valaki találkozott már a Star Wars filmekkel, emlékszik Yoda mester, a kicsi zöld manó figurájára, aki galaxis legbölcsebb tanítómestere és akár ezekben a tanácsokban is ráismerhet:

… Mikor a szépet megismerik,

felbukkan a rút is;

mikor a jót megismerik,

felbukkan a rossz is.

Lét és nemlét szüli egymást,

nehéz és könnyű megalkotja egymást,

Ezért a bölcs

sürgés nélkül működik,

szó nélkül tanít,

nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,

alkot, de művét nem birtokolja,

cselekszik, de nem ragaszkodik,

beteljesült művét nem félti,

s mert magának nem őrzi,

el se veszíti.

A nagy erény cselekszik,

nem-cselekvéssel cselekszik.

A kis erény sürög,

erővel cselekszik…

Még akkor is, ha a pontos idézet nem Yodától, hanem Lao-cétől, a Tao nagy tanítójától származik a Tao Te Kingből, Weöres Sándor fordításában. Hiszen akár a jedi mester is szólhatott volna így Luke-hoz, amikor mocsári remeteségében átadta neki az ősi rend alapvetéseit. „Tedd, vagy ne tedd, de ne próbáld” – fogalmaz, amely értelmében a sürgés nélküli működéshez, a cselekvés nélküli cselekvéshez közelít. Az Erő és a Sötét oldal viszonyát pedig már maga is mesterként Luke adja tovább ilyen egyensúlyként Reynek az új filmben, Az utolsó Jedikben. A fény és a sötétség, az élet és halál párhuzama, az erő egyensúlya és nyugalma az, amit mindannyiuknak el kell sajátítaniuk. Lucas Yoda mestert magát is taoista halhatatlanról mintázta egy ősi kínai mitológiában létező tündérlényként, aki apró termetével és nagy füleivel a párás hegyeket, barlangokat választja lakhelyéül és ismeri az Út és az örök élet titkait. A jedik Taoja mellett egyébként Lucas a távol-kelet közelebbi művészetéhez is visszanyúlt alkotásaiban; Akira Kuroszava filmjei, kiváltképp A hét szamuráj és a Rejtett erőd inspirálták sok képbeállítását, cselekményszálát, de még karakterét is. A vitatkozó robotok, C3PO és R2D2 így eredetileg japán parasztok voltak, akik szintén egy hercegnő megmentésén fáradoztak, az öreg Ben Kenobi szamuráj kardforgató tanítómester, a lázadók bázisa pedig egy rejtett erődben található. A western hatása, amely Kuroszavát is ihlette, közvetlenül sem maradhat ki, gondoljunk csak Han Solo, a hamisítatlan cowboy pisztolypárbajára a poros falu „saloonjában”.

A mítosz ma is folytatódik, minden év telén újabb Star Wars film kerül a mozivászonra, és a hősökben magukat megtaláló ifjú jedik tábora is egyre szaporodik. Az új trilógia első filmje, Az ébredő Erő nagy újítással élt: már reflektált önmagára és tudatosan idézte meg a legendává vált eredeti filmeket cselekményében és hőseiben is. A főszereplők maguk is „rajongói” voltak a régi nagyoknak a történet szerint is, ami komoly szerepet játszott a filmet várva várók azonosulásában és átélésében. A legutóbbi, 2017 decemberében debütált Az utolsó Jedik pedig újabb dimenziókat adott a már csak az előbb leírtak alapján is meglehetősen összetett, mégis közérthető filmsorozathoz. Már nem csak önmagára, hanem a mi világunkra is reflektál, társadalomkritikai harctérre emelve a lázadók küzdelmét az elnyomó hatalom ellen. Ez nem csak a hősök diverzitásában jelenik meg, a nagy háborút mozgató gonosz erőként felsejlik az áldozatokat kihasználó, dúsgazdag fegyverkereskedők sziluettje is. Az, hogy ez mennyire képes a jövőben szervesen egyesülni a „réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban, a valóságtól távol, a lelkünkben játszódó kalandok világában, talán csak a trilógia zárófejezeténél derül ki. Ám ez is mutatja, hogy a modern, populáris mítoszokban végtelen lehetőség rejtőzik még arra, hogy az elidegenedés, bizonytalanság ellenére is mindenki rátaláljon a saját meséjére és összefogjon a sötét oldal ellen. Mert aki a film átélése közben, az űrhajókat és az ősképeket követve a főszereplőkkel együtt hőssé válik a film idejére, talán egy kicsit élete végéig az is marad.

Kapcsolódó bejegyzések

by