No comments
2018-02-15
Share:

Az élhető és demokratikus városi élettér márkájára ad kiváló példát a bécsi Aspern Seestadt városfejlesztési program – lehetséges-e „jó” város-brand?

Egy város vagy városrész éppúgy rendelkezhet márkával, mint egy termék, vagy akár a márkát építő személy. New York, Párizs, a berlini Kreuzberg kerület, vagy Szentendre: mind erős asszociációkat, jellegzetes képeket ébresztenek bennünk. Ezeken az asszociációkon sok város és ország vezetése aktívan dolgozik, sokszor külön projektek, kampányok keretében, ám a legtöbb ilyen komoly imázs évek, vagy akár évszázadok terméke. A megidézett kép a hely értékajánlatát mutatja: fontos azok számára, akik lakóhelyet keresnek, vagy utazásuk céljának választanák az adott várost vagy városrészt. A „city brand” összefonódik a személyes márkákkal is, melyeknek otthont ad; a hozzánk kapcsolódó lakóhely tulajdonságai, értékajánlata kihat arra is, hogyan jelenünk meg az emberek szemében, tehát az „endorsement” folyamata lép életbe. Érdemes tehát foglalkozni azzal, hogyan épít magának márkát egy városrész, és hogyan építenek ma innovatív városrészeket előremutató, emberi márkák köré. Erre kínál remek példát a berlini Aspern-Seestadt, amelyen keresztül a jövő városát elképzelhetjük. A program a demokratikus design városfejlesztési példája: a köztereket minden lakó számára élhetővé és egyenlő módon belakhatóvá, birtokolhatóvá teszi – értékajánlatához is a fiatalos, laza, modern és demokratikus köztér képe tartozik.

Rengeteg út vezet egy mai város kialakulásához, emberi kéz alkotta környezetünk részleteit felmérhetetlenül sok tényező befolyásolja. Ezek lehetnek organikus, hosszú idő alatt végbemenő folyamatok eredményei, ahogy egy falu temploma mellett piactér alakult ki a középkorban, ahova fontos épületek kezdtek el gyülekezni, és végül belőle szaladtak szét a sok száz év múlva paloták határolta utcák, vagy akár tudatos döntés eredményei is, mint a programszerűen létrehozott sztálinvárosok, vagy a brazil nagyvárosok, vagy a mai Kína semmiből kinövő, néptelen Párizs- és Róma-másolatai. Meghatározhatja őket a praktikum és a szigorú mérték, mint a legionáriusok táborait, és a belőlük kiépülő római határvárosokat, vagy Henry Ford autógyári munkásoknak épített telepeit. Vagy hajthatja megálmodóikat a nagyság reprezentációja, mint Nagy Péter cárt, mikor Szentpétervárt, „Észak Velencéjét” pompázatos hídjaival és palotáival a Néva torkolatát körülvevő mocsarakra építette. Akár egy véletlen, különleges jogállás, helyzet is teljesen egyéni arculatot adhat egy városnak, mint ahogy Las Vegas kaszinói kinőttek a nevadai sivatag homokjából, de a legtöbb, általunk lakott várost mindezen erővonalak metszéspontjában kell elképzelni. Érdemes elgondolkodnunk rajta, hogy vajon a tér, amelyben együtt élünk, vajon miattunk, társainkkal együtt olyan-e, amilyen, s jó-e ez nekünk, és mit lehet tenni azért, hogy a lehető leginkább birtokba vegyük, hogy mindannyian szabadon és kellemesen élhessünk benne. Ez a városi tér demokratikus szemléletmódja.

Bécs egyik városnegyedében komoly kísérleteket tettek arra, hogy létrehozzák a jövő városát. Ez Európa jelenleg futó legnagyobb lakossági építőipari beruházása, egy külön kis városka, „tóváros” épül Bécs szélére, mely 20 000 lakost képes befogadni, és a projekt tervezete szerint ugyanennyi munkahelyet is teremt. 2003-tól fogva komoly tervezés előzte meg, az első hatezer lakos 2014-ben költözhetett be, és a fejlesztés jelenleg is fut, a várható elkészülési ideje 2022. A norvég Fornebu projekthez hasonlóan egy korábbi repülőtéri területet használ fel, de skandináv testvérével ellentétben nem feneklett meg, ami Bécs rohamos növekedésének is köszönhető – a nagyjából kétmilliós lakosú osztrák főváros egyben a jelenleg leggyorsabban növekvő európai város is. Aspern-Seestadt „smart citynek”, okos városnak, a városi életet újjáélesztő és újradefiniáló helynek épül, alapvető elgondolásaiban és részleteiben is ragaszkodva a koncepcióhoz. Az első telepesek egy része önkéntesen az életmódjukat vizsgáló kutatásban is részt vesz, amely segít a további fejlesztések irányának meghatározásában. A 240 hektáros városrészt saját, új metróvonal köti össze Bécs belvárosával.

Érdemes számba venni a városi életet általában negatívan befolyásoló három legnagyobb tényezőt és megvizsgálni, hogy a bécsi Aspern Seestadt városfejlesztési projekt, mely kiemelkedően pozitív példa a demokratikus és élhető új városok létrejöttére, milyen megoldásokat kínál a problémákra.

Gépek élettere

Az autók számára más infrastruktúra praktikus és élhető, mint az emberek számára. Minél jobban autózható egy város vagy városrész, annál inkább szorulnak a gyalogszerrel és biciklivel közlekedők a forgalom elől keskeny járdákra, áthaladásukat táblák és lámpák szabályozzák, melyekre csak négykeréken guruló társaiknak lenne szüksége. Egy autómentes sétálóutcán a gyerekek szabadon szaladgálhatnak, a lakók biztonságosan gördeszkázhatnak, görkorcsolyázhatnak. Aspern-Seestadtban elsődleges modalitás a gyalogos és biciklis közlekedés, a másodlagos a tömegközlekedés, és csak az utolsó az autózás. A tervezet 40-40-20 százalékban határozza meg ezeket az arányokat. Hogyan kivitelezik ezt? Minden autóút mellett legalább annak kétszerese a járda szélessége. 3 nagyméretű park termeli az oxigént, és sok más kicsi, autómentes köztér szolgálja a helyi lakosokat. Az alternativ közlekedési eszközöket a városszerkezet is támogatja, helyenként a járdákra gördeszkarámpákat építenek, és a negyed külön biciklikölcsönző rendszerrel rendelkezik, melyet a járművekkel együtt a helyi lakosok terveztek meg külön Seestadt számára. A saját biciklik számára az állomásokon esőálló biciklitároló rekeszeket hoztak létre.

Felmerülhet a kérdés, hogy bár az autók zavaróak lehetnek, ha a demokratikus város lakosai autózni akarnak, miért korlátozzák őket ebben?

A válasz erre az, hogy az autót nem mindenki engedheti meg magának, és mint nagyobb távok megtételére alkalmas jármű, nem a helyi lakosok érdeke, hogy az életterükben mozogjanak. Az autó környezetszennyező és a lakóövezetekre gyakorolt negatív hatása mellett státusszimbólum is, kiemelt jelenléte nem a demokratikus elveken alapuló együttélést, hanem az eltérő vagyoni hátterű csoportok közötti szakadékok újratermelését szolgálja. De mindemellett korunk életmódjában sokszor hasznos és van, aki számára elengedhetetlen tartozék. Azért a seestadti autósoknak sem kell félniük, 7 mélygarázsban tarthatják járműveiket, a demokratikusabb autózást szolgáló carsharinget pedig a Zipcar biztosítja a negyedben.

A hatalom látképe

A városi lét minőségét meghatározza a hatalom reprezentációjának közvetlen formája is. Erre egyértelmű példa a köztéri szobrászat fontossága. A politikai erők előszeretettel emelik saját narratívájuk bronzba öntése érdekében komor, megkérdőjelezhető hírességek historista szobrait – vagy az általuk fontosnak tartott történelmi események allegorikus magyarázatait – a közterekre, ám ezzel csökken az élhető terület. Egyrészt elveszi a hasznosabb vagy kellemesebb objektumok, ivókutak vagy játszóterek, esetleg objektívebb művészi értéket képviselő alkotások helyét. Másrészt az életteret a hatalom által birtokolt, tisztelni vagy nem tisztelni szükséges emléktérré változtatja és gyakran kordonokkal körülvéve nehezítik a szabad térhasználatot. Aspern-Seestadtban ilyesmi nem fordul elő, a parkokban, tereken nemzetközileg elismert kortárs művészek a tér esztétikai minőségét és élhetőségét elősegítő, agressziót nélkülöző alkotások színesítik. Ilyen például Erik Barray francia művész „Coton’s Tige” című alkotása – 3 méter magas absztrakt, fonott virágok a Lakeside Parkban, amelyek éjszaka hangulatos közvilágításként is funkcionálnak.

 

Ahol a pénz éli az életét

A városi tér élhetőségét, mindenki által elérhető használhatóságát fenyegető, talán legnehezebben tetten érhető probléma, hogy szinte mindenhol fizetni kell érte. Itt még csak nem is feltétlenül a londoni belépőkártyás zónák terjedéséről van szó, a probléma sokkal hétköznapibb. Közvetlen formája, hogy a festői, történelmi belvárosok legszebb épületeit, műemlékeit múzeummá, kiállítótérré alakítják, és védik meg, de ez együtt jár azzal, hogy belépő megfizetése nélkül lehetetlenné válik a használatuk, vagy akár megtekintésük. Nem csak olasz templomok és reneszánsz paloták jutnak erre a sorsra, a középületek, kulturális létesítmények nagy része is érintett ebben a folyamatban.

A drágává tett térhasználat szubtilisebb módja mégis a városi fogyasztáskényszer. Kávézók, büfék, árasztják el a parkokat, a városi élet csomópontjainak árkádsorait is üzlethelységek uralják. Aki időzni kíván, az fogyasztással teszi ezt, így az időtöltésünk hosszát és módját is üzleti szempontok alapján határozzák meg.

Ez nem nevezhető demokratikus városrendezési elvnek. Aspern-Seestadtban pontosan ezt szem előtt tartva rendezték a közterek jelentős részét. Padok, szabad téren épített, független asztalok (olykor kreatív megoldásokkal, mint a kő bárpult székekkel), gördeszka és szabad futballpályák segítenek a lakosoknak szabad idejük eltöltésében. A „GreenHouse student residence hall” például egy közösségi tér diákoknak, ahol ingyenesen tanulhatnak, szórakozhatnak, szerveződhetnek – tulajdonképpen egy modern, környezettudatos művelődési házra hasonlít, ami az egész negyedet kiszolgálja. A lakóházakban a gyerekek számára csúszdával lerövidíthető lépcsősorokat, játszótéri elemeket építettek. Ez mind hozzájárul egy demokratikusan, fogyasztás nélkül használható városi élettér kialakulásához. Ellenben a Hoho Tower, Seestadt talán leglátványosabb épülete, egy kizárólag fából épült, szintén környezettudatos, 84 méter magas toronyház például nem a közösségé lesz, irodáknak, üzleteknek és egy wellnessnek fog otthont adni.

Lehetséges-e jó városbrand?

Bár egy városbrandről könnyedén gondolhatunk elsősorban azokra a jellegzetes hívószavakra, amelyek a messziről jövőket egy városba csábíthatják, mint például a szerencsejáték Las Vegasban, a soha nem szűnő nyüzsgés New York utcáin, a párizsi exkluzivitás, vagy a múlt öröksége Velencében, a high-end angol-európaiság és a multikulturalitás burjánzó násza London negyedeiben, vagy akár – bármilyen sekélyes is, sok európai fiatal számára mégis a legvonzóbb lehet – a végnélküli partizás Budapest történelmi belvárosának utcáin, ugyanez luxuskörülmények között Ibizán. Mégsem neveznénk ezeket a világszerte ismert attrakciókat az adott városok valódi értékét magába foglaló brandek építőelemeinek.

Mára már egyértelmű, hogy a világ népességének több, mint felének lakóhelyéül szolgáló városok fejlődését egyre kevésbé az ott lakók igényeihez és lehetőségeihez szabják.

Az ingatlanspekuláció és a turizmus kart karba öltve torzítják el a lakás céljára szolgáló és közösségi célú terek kínálati árait, szakzsargonnal „kiárazzák” a városhasználókat, lakókat az életterükből. A városi brand legnagyobb kérdése és feladata talán az, hogy olyan élhető, szerethető városi környezet kialakításához, fenntartásához járuljanak hozzá azáltal, hogy elsősorban az ott lakók, vagy lakóhelyet keresők valós igényeit fogalmazzák meg és tükrözik vissza felerősítve, ami végre méltán nevezhető a XXI. század újításának: a valóban demokratikus város lényegét, amire közelünkben talán legjobb példa a berlini Aspern-Seestadt – a jövő városa?

Kapcsolódó bejegyzések

by